2015. november 6., péntek

19. fejezet / Grace

Kellemes péntek délutánt / estét mindenkinek! 
Megérkezett a 19. fejezet is, ezúttal ismételten Grace szemszögéből. Remélem, hogy tetszeni fog, és máskor is visszanéztek majd. 
Egy kis információ azoknak, akik a másik blogomat is követik: Tudom, hogy már több mint egy hete nem volt új rész, de ígérem, hogy a hétvégén azon is dolgozni fogok, de továbbra is erőteljes időhiányban szenvedek, és most két hét megint eléggé zűrös lesz néhány plusz iskolai feladat miatt. Köszönöm megértéseteket!
Jó olvasást! 
Puszi: Lena

19.

„Hányszor jártam közel az igazsághoz! Ott volt az orrom előtt, és mégsem vettem észre. Mert elfordítottam a fejem.”
- S. J. Watson

Grace

Jason hamar feladta, nem hívogatott többször a hétvégén, és a kávézóhoz sem jött el, ami azért egy kicsit csalódás volt számomra. Először hétfő reggel találkoztam vele. Zavart, kissé tanácstalan arccal közeledett felém. Rebecca vetett rá egy pillantást, aztán felhúzott szemöldökkel távozott, de azért tisztes távolságban maradt.
- Szia – köszöntem. Igyekeztem mosolyogni, de minden bizonnyal inkább vicsorgás volt.
- Annyira sajnálom, Grace – szemén fájdalom villant át. – Nem kellett volna annyit innom péntek este, vigyáznom kellett volna rád.
- Semmi baj – legyintettem, emiatt ugyan ne fájjon a feje. Nem esett bajom, de azért jobban esett volna, ha legalább annyira józan marad, hogy velem töltse az estét. – Nem történt semmi.
- A legrosszabb, hogy nem emlékszem semmire sem. Túl sokat ittam.
Azt veszem észre! – Nem lényeg, mindenkivel előfordul. – Próbáltam úgy tenni, mintha egyáltalán nem számítana, de azért mégis ott lebegett köztünk az a kérdés, mi a francért vagyunk mi együtt? A kezdetekben úgy gondoltam, hogy tényleg érzek valamit iránta, de az istenért, szombat óta nem csinálok mást, mint a szomszéd srácra gondolok, aki a karjában vitt haza, mert olyan részeg voltam, hogy nem lettem volna képes járni. Gondoskodott rólam, nem riadt vissza egy hányó lány látványától, és még sorolhatnám.
- Nem válaszoltál a hívásaimra. – Nobel-díjat neki!
- Dolgoztam – feleltem. Ugyan nem ez volt a valódi oka, hanem az, hogy nem tudtam, mit mondhatnék neki a buli után. Egyszerűen csak megváltozott bennem valami. Az a kis részem is, ami talán szerelmes volt ebbe a fiúba, semmivé lett. Kár volt áltatnom magam azzal, hogy nem így van, mert ezen már aligha tudok változtatni.
Egy lépést tett felém, hogy megfoghassa a kezem. – Szerettem volna megtudni, hogy lenne-e kedved velem eljönni a bálba?
Leesett állal bámultam rá. Rebecca ugyan már felhívta a figyelmemet eme nemes eseményre, de teljesen kiment a fejemből. Jason válaszra várt, én pedig nem tudtam, mit mondjak. Őszintén szólva az lett volna a helyes döntés, ha leülünk, és megbeszéljük, mi is van közöttünk, illetve hogy mi nincs. Nem tudom, mi ütött belém. Cameron közölte velem, hogy nem lehet köztünk semmi, most mégis azon gondolkodom, mi lenne, ha ő kérne meg, hogy legyek a párja a bálom. Minden bizonnyal dalolva mondanék neki igent, miután a nyakába ugrottam. Megráztam a fejem, hogy némi józan észt csöpögtessek belé. Alaposan felmértem a helyzetem, de annak esélyét nem láttam, hogy Cam meggondolja magát. – Igen, szívesen elmegyek veled.
Jason elmosolyodott, majd megcsókolt. Karjait körém fonta, de még egy apró bizsergést sem váltott ki belőlem. Ez nagy gond, Grace! Még néhány szót váltottunk, aztán mindketten mentünk a dolgunkra.
- Nem tűnsz túl boldognak – mutatott rá a nyilvánvalóra barátnőm.
- Igen, ezt magam is észrevettem – helyeseltem. – Normális esetben most ugrálnék örömömben, mert a barátom elhívott a bálba, de nem érzek semmit.
- Meg kell kérdezzem, te és Cameron csináltatok valamit?
- Nem – ráztam meg a fejem. – Hazavitt, és gondoskodott rólam, de nem történt semmi köztünk. Nem tenné meg velem.
- És most mi lesz? – kérdezte Rebecca. Ez volt az egymillió dolláros kérdés, amire sajnos nem tudtam felelni.
- Ruhát kell néznem a bálra! – Pontosan ez az, amit tenni fogok. A többit pedig később még átgondolom.

***
Felszabadultan szálltam ki a padból utolsó óra után. Lassú léptekkel ballagtam a járdán, amikor mindkét oldalról megragadtak, és az ellentétes irányba kezdtek húzni. Sikítani akartam, de nem láttam értelmét, illetve nem féltem tőlük. Ryan és Darren voltak azok, Cameron legjobb barátai.
- Srácok, mit műveltek?
- Megmentük valami eszméletlen nagy baromságtól – felelt Darren anélkül, hogy rám nézett volna. Egyenesen a törzshelyükhöz cipeltek, ahova épeszűek nem mennek, mert azzal kivívnák a srácok haragját, azt pedig senki sem kockáztatta. Tudtam, hogy korábban akadtak bátor mazochisták, akik csak azért kötekedtek, mert verekedni akartak. 
- Ha nem mondjátok el, mi folyik itt, esküszöm, sikítok! – Ficánkolni kezdtem, de a szorításuk nem enyhült. Gondoltam arra is, hogy valamelyiküket bokán rúgom, de nem láttam értelmét. Viszont nagyon szerettem volna tudni, mit akarnak velem csinálni.
- Mondtam, hogy le kellene ragasztatnunk a száját – hangzott Ryan hangja.
- Mi? – csattantam fel, mire végre megálltunk. A két fiú leültetett egy padra, ők pedig elém álltak, mint valami biztonsági őrök. Karjukat összefonták a mellkasuk előtt. Eszméletlenül kicsinek éreztem magam velük szemben, de megacéloztam a tekintetem, szemeim pedig minden bizonnyal villámokat szórtak. – Most már igazán elmondhatnátok, mi folyik itt.
- A te ötleted volt, most tiéd a lehetőség – fordult Ryan a haverja felé. Kezdtem unni ezt a fene nagy titkolózást, és legszívesebben faképnél hagytam volna őket, de látszólag valami nagyon fontosat szerettek volna velem közölni, ha már képesek voltak őrült módjára magukkal rángatni.
- Csajszi, tisztában vagyunk vele, hogy elég viharos a kapcsolatotok Cameronnal, éppen ezért olyan fontos, hogy amit most mondunk, még véletlenül se oszd meg vele, különben – kezdett bele Darren.
- Különben vér fog folyni – vágott közbe Ryan. – És elhiheted, hogy nem Cameron fog megsérülni.
- Oké – bólintottam. – Hallgatlak titeket.
- A minap járkáltunk a fiúöltözőben, ahol egy különös beszélgetés fültanúi lehettünk – folytatta Darren. – Nem szoktunk hallgatózni, de ezúttal kivételt tettünk, mert úgyis annyira szeretünk borsot törni a kosárcsapat orra alá.
- És nem is tehettük volna jobban, mert mindenki érdekét fogja szolgálni, és tulajdonképpen a jó ügy érdekében cselekszünk.
Kezdtem dühös lenni. Hosszú percek óta magyaráznak valamiről, amit még csak meg sem értettem. – Lehetne, hogy nem kerteltek, hanem végre kibökitek, mi a franc van?
- Türelmetlen vagy – mutatott rá a nyilvánvalóra Ryan. – És felettébb sokat kérdezel, épp szeretnénk felkészíteni arra, amit hallani fogsz.
- Bocsássátok meg türelmetlenségemet, de nem nagyon van ínyemre, hogy két fenenagy srác magával ráncigál a törzshelyére, hogy megosszanak velem valamit – gúnyolódtam. Már nem is voltam benne biztos, hogy egyáltalán hallani akarom, amit közölni szeretnének. Felálltam, hogy hazamegyek, de Ryan megragadta a vállamat, és visszanyomott a padra.
- Ülj szépen vissza! – Még pár másodpercig fogta a vállamat, csakhogy meggyőződjön arról, ülve maradok, és nem kísérelek meg semmiféle szökést. – Ezt a te érdekedben tesszük, mert tudjuk, mennyit jelentesz Cameronnak.
Mennyit jelentek Cameronnak? Ezzel mit akarnak mondani? – Rendben.
- Megígéred, hogy nem rohansz el? – kérdezte Darren.
- Igen – vehemensem bólogattam, csak mondják már el végre, mi a fene történik.
- Az egész suli arról beszél, hogy te és az a Jason gyerek együtt mentek a bálba, azonban úgy véljük, ezzel nagy hibát követnél el – mondta Ryan. – Ugyanis nem tiszták a szándékai veled kapcsolatban. Jól tudja, hogy Cameron még igenis ott van a képben, és azzal szeretné kiiktatni, hogy a szó szoros értelmében magáévá tesz a bál éjszakáján.
Jason tehát kanos, és most mit csináljak vele? Amit nem akarok, úgy sem tehet meg velem! Elég erősnek gondoltam magam ahhoz, hogy szembeszálljak vele, de azért meglepett a dolog.
- Ha azt hiszed, hogy ezzel vége is a történetnek, nagyon tévedsz. – Darren folytatta, amit barátja elkezdett. – Miután Jason lekapott, lepasszol téged néhány haverjának.
- Miből gondolja, hogy ebbe bele fogok menni? – kérdeztem meglepődve.
- Nem lesz más választásod, ugyanis fogalmad sem lesz arról, mi történik körülötted. Gondoskodni akar arról, hogy az égvilágon semmire sem emlékezz ebből az egészből.
- Mivan? – ökölbe szorítottam a kezem, és igyekeztem legyűrni magamban a haragomat.
- A pasidnak szánt szándéka, hogy beadjon neked valamit.
Ez már több volt a soknál. Dühösen járkálni kezdtem fel-alá. Darren és Ryan felvont szemöldökkel bámultak rám, de egy szót sem szóltak. Hagyták, hogy utat tapossak a puha fűbe. – Mit tanácsoltok, mit tegyek?
- Add ki az útját a köcsögnek – vágta rá azonnal Ryan. – Ne habozz, tedd meg!
Belegondoltam, milyen lenne szakítani vele ilyen rövid idő után, de kétségtelenül másképp néztem rá most, hogy tudtam, milyen tervei vannak velem. Felháborított a tudat, hogy azt hiszi, csak úgy játszadozhat velem.
- Legyél kíméletes, hogy ne jöjjön rá, hogy tudsz mindenről – mondta Darren.
- Elég nehéz lesz, ha közben legszívesebben átrendezném az arcát – fújtattam.
- Most már értem, mit lát benned Cameron – nevetett Ryan, majd barátja is csatlakozott hozzá. – Add a telefonod!
Szó nélkül nyújtottam át nekik a mobilomat, majd figyeltem, ahogy mindketten bepötyögnek valamit. – Itt a számunk, ha gond van, minket hívj, és ne Cameront!
Bólintottam, hogy mindent megértettem, és a zsebembe mélyesztettem a telefonom. – Köszönöm, srácok, jövök nektek eggyel.
- Ne törd össze a haverunk szívét, és kvittek leszünk – mondta Darren, mielőtt hátat fordítottam volna. Hazafelé menet alaposan átgondoltam a hallottakat, és igyekeztem lehiggadni, bármennyire is szerettem volna Jasont megleckéztetni. Úgy döntöttem, egyelőre titokban tartom az információkat, mert ha Apának elmondanám, minden bizonnyal felfegyverkezve látogatná meg a barátomat, illetve nem sokára ex-barátomat. Rosszul kellett volna éreznem magam, mert szakítanom kell vele, mégsem bántott a dolog. Ez a kapcsolat eleve halálra volt ítélve, és ha őszinte akarok magammal lenni, ezt mindig is tudtam.

***
- Gondolkodtál már azon, milyen ruhát veszel fel a bálra? – kérdezte Angela mosolyogva.
- Nem – feleltem. – Ami azt illeti, el sem akarok menni.
- Miért?  - letette a tálat, amiben épp egy újabb adag piskótát készült kikeverni, és a székre mutatott. Nem volt más választásom, nem tudtam elmenekülni a kérdései elől.
- Jason elhívott, én igent mondtam, de most éppen azon gondolkozom, hogy szakítsak vele.
- Oké – szándékosan elnyújtotta a hangokat, és meglepődve nézett rám. Tekintete azt sugallta, ennyivel nem fogom beérni, szóval jobb lenne, ha azonnal kitálalnál mindent! Megadóan sóhajtottam, de mielőtt bármit is mondtam volna, bezártam a konyha ajtaját. Még csak az hiányzott, hogy valaki meghallja a kis beszélgetésünket. Pontról pontra elmeséltem mindent, amit Darren és Ryan mondott nekem, Angela szemöldöke fokozatosan emelkedett.
- A kis tetű – mérgelődött. – Csak tegye be ide a lábát, és esküszöm, mogyoróvajat csinálok a golyóiból. Mégis mit képzel? – Sosem hittem volna, hogy egy ilyen nő, mint ő, ennyire ki tud borulni. Szinte már szórakoztatott a szitkozódása. Jason komoly ellenfelekre talált, és félő volt, hogy Angie tényleg beváltja a fenyegetését.
- Szeretném, ha nem mondanád el Apának – kértem. – Egyedül akarom megoldani.
- Ez a srác be akart neked adni valamit, és egyedül akarod kiadni az útját? Nem, ezt nem engedem. Ha más nem is, én biztosan ott leszek veled. Legalábbis a közelben.
- Darren és Ryan megadták a számukat arra az esetre, ha szükségem lenne rájuk. Nem lesz gond! – próbáltam megnyugtatni, de nem engedett. Kikötötte, ha azt szeretném, ne tálaljon ki Apának, ott lesz a közelben, amikor szakítok Jasonnel. Nem nagyon volt más választásom, mint belemenni a dologba, viszont sunyi módon nekem is voltak feltételeim, amiket nem állt szándékomban elmondani neki. Úgy terveztem, hogy ráveszem Apát, hogy hívja el végre egy randevúra Angelát, mert rossz volt nézni, ahogy bámulják egymást. Sosem láttam ilyennek Apát Anya halála óta, és jó lett volna, legalább őt boldognak látni, és eltökélt szándékom volt, hogy beleavatkozok az ügybe, és fenékbe billentem az apukámat a gyávasága miatt.
Írtam egy üzenetet Jasonnek, hogy egy óra múlva jöjjön a kávézóhoz, még csak nem is sejtette mi vár rá. Nem tudtam, mire számítsak, így végül üzentem Darrennek, mire készülök. Pár pillanat múlva jött a válasz, hogy úton vannak. Valószínűleg Angela is élezni kezdte a késeit a konyhában, amikor értesítettem.
- Apa, szünetet tartok – szólaltam meg, ahogy Jason belépett az ajtón. Alig pár perccel korábban érkezett meg a személyes őrző-védő szolgálatom is. Az egyik sarokban ültek egy asztalnál, és alig észrevehetően méregettek minket. Cameron ugyan nem furcsállta barátai megjelenését, de idővel neki is szemet szúrt a dolog. Váltott néhány szót a haverjaival, de úgy tűnt, nem tudja az ittlétük pontos okát, és talán így is volt a legjobb, mert képes lett volna, ott helyben nekiugrani Jasonnek.
Jason egy puszit nyomott az arcomra, ahogy belépett az ajtón. Nem akartam körbenézni, mert tudtam, hogy dühös szempárokat látnék csak.
- Gyere – kézen fogtam, és egy szabad asztalhoz húztam, de ügyeltem arra, hogy sem a fiúk, sem Angela látótávolságából ne kerüljünk ki. Apa minden bizonnyal észrevette a kis jelentet, mert kérdő pillantásokat küldött Angela felé. Mindig is nagyon jó megfigyelő volt, előtte semmi sem maradt titokban. – Beszélni akartam veled, és úgy hiszem, jobb idejében tisztázni, hogy legyen alkalmad másik párt találni a bálra.
- Nem akarsz velem jönni? – Őszinte meglepődés villant át az arcán. – Miért? Valami rosszat tettem?
Egy szemét, bunkó paraszt vagy, ez a fő gond! Legyűrtem magamban az indulataimat, és vettem egy mély levegőt. – Azt hiszem, mindketten éreztük, hogy ez a kapcsolat nem arról szól, amiről kéne. Egyikünk sem töri magát azon, hogy több időt töltsünk együtt.
- Még csak az elején vagyunk, bele kell rázódnunk! – Átnyúlt az asztalon, és megfogta a kezem, de néhány másodperc múlva elhúzódtam. – Tehát már döntöttél. Van más oka is, hogy szakítani akarsz velem?
Még szép, de ehhez nekem már egyáltalán nincs közöd! Továbbra is sikerült visszafognom az indulataimat, mert félő volt, hogy egyszerűen átugrom az asztal másik oldalára, és kikapargatom a szemét a helyéről. – Egyszerűen csak nem érzem, hogy elég lenne egy kapcsolathoz az, ami köztünk van. Talán barátok még lehetünk. – Ezt én sem gondoltam komolyan. Előbb vonulok be apácának, mintsem barátomnak nevezzem ezt az alakot. Bár ez az apácaság nem is hangzott olyan rosszul, azzal a feltétellel, hogy Cameron papnak áll. Grace, tessék befejezni! Majdnem felröhögtem a gondolatra, ahogy elképzeltem Cameront papi egyenruhában.
- Történt valami, nem igaz? Amiről nem akarsz nekem beszélni. - Legszívesebben a képébe vágtam volna az egészet, de a két srác megígértette velem, hogy nem teszem. Azzal mindent elrontottam volna, és jobb lesz így, hogy fölényben érzi magát. – Van valami közted és Brown között?
- Nem, nincs – csattantam fel indulatosan. – Nem az a fajta lány vagyok, aki megcsalja a barátját, de örülök, hogy ilyeneket feltételezel rólam. Ez is csak azt bizonyítja, hogy nekünk nem szabadna együtt járnunk.
- Ne haragudj, nem úgy gondoltam – próbált szabadkozni, de nem tudott semmivel sem meghatni. – Biztos vagy benne, hogy ezt akarod? Nem adnánk ennek az egésznek még egy esélyt?
- Nem – feleltem. – Ne haragudj! Sajnálom! Minden jót, Jason! – Ezzel én lezártnak tekintettem mind a beszélgetést, mind a rövid kapcsolatunkat. Visszatértem a pult mögé, de láttam, hogy Darren és Ryan még mindig támadásra készen ülnek a helyükön. Ők érezték, amit én nem. El kell ismernem, Jason rettentő gyorsan mozgott. Szinte villámként hasított át a termen, hogy megleckéztesse Cameront. Pólójánál fogva a falhoz szegezte.
- Remélem, most örülsz, Brown – fröcsögte. – Tiéd lehet a csaj.
- Te meg mi a szarról hadoválsz nekem? – Cameron zavartan pislogott, de nem támadott vissza. Meglepett, hogy mekkora önuralommal rendelkezik, pedig ott helyben miszlikbe apríthatta volna a srácot. Bármennyire is volt edzett Jason, Cameronnal nem ért fel.
- Megtettél mindent, hogy közénk állj, most tessék, a tiéd. Ő is ugyanolyan, mint a többi csaj a suliba. Mindenkinek játssza a prűd szüzet, neked bezzeg azonnal széttenné a lábait – ordította. Ezzel sikeresen megnyerte magának az év seggfeje címet, és egy jó alapos verést, mert Cameronnak ekkor borult el az agya. Kitépte magát Jason szorításából, és kicsavarta a kezét.
- Most szépen elhúzod innen a beled! – Kifelé kezdte taszigálni, miközben az egész vendégsereg őket bámulta.
Darren, Ryan és Apa egy emberként mozdultak meg. Szorosan a két fiú nyomában haladtak arra az esetre, ha Cameron odakinn nem tudná türtőztetni magát, de elkéstek, mert mire kiértem, Jason a földön feküdt vérző orral. Különböző, cifra káromkodások hagyták el a száját egészen addig, míg Apa fel nem nyalábolta a járdáról. Halkan mondott neki néhány szót, ami rémületet váltott ki a nagymenő kosarasunkból.
- Megértetted? – hallatszott Apa mély, mennydörgő hangja.
- Meg, uram – bólintott.
- Reméltem is. Nem akarlak meglátni sem a lányom, sem a kávézó közelében!
Figyeltük, ahogy Jason eltűnik az utca végén. Darren és Ryan csak akkor engedték el Cameront, amikor már meggyőződtek róla, hogy barátjuk nem fog a fiú utána rohanni, hogy péppé verhesse.
- Kicsim, jól vagy? – kérdezte Apa aggódva.
- Igen – bólintottam. – Minden rendben. Ne haragudj, nem tudtam, hogy ez lesz belőle, ha tudom, hogy így fog reagálni, nem itt mondtam volna el neki.
- Jobb, hogy itt történt – mondta. -  A srácok azért voltak itt? – kérdezte a két fiú felé pillantva, akik most barátjukat próbálták lenyugtatni.
- Igen – feleltem.
- Később még beszélgetünk erről, mert szeretném tudni az egész történetet.
- Rendben – megadóan sóhajtottam, mert kénytelen leszek elmesélni neki legalább egy részét. Azt azért szeretném kihagyni, hogy Jason mit akart velem tenni, mert akkor nincs az a fal, amin Apa nem tudna áttörni, hogy összeapríthassa volt barátom golyóit. 

4 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett ez a rész is, imádom a blogodat! <3 Hamar a folytatást! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen. :) Igyekezni fogok. :)

      Törlés
  2. Erre vartam!!! Vegre Grace kitette az utjat annak a kis puhapocsu feregnek. Remelem Cameroj veszi a batorsagot es elhivja Gracet a balba.. olyan jo lenne :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Éreztem, hogy neked ez a rész tetszeni fog. :D Tetszik a Jasonről alkotott véleményed. Eredetileg ugyan nem ilyen karakternek terveztem, de végül mégiscsak így sikerült. :) Ne add fel a reményt a báli elképzeléseiddel kapcsolatban. :P

      Törlés

layout by Milky Way