Köszönet

Kedves mindenki!
Ez az üzenet azoknak szól, akik valaha akár egyetlen fejezetet is elolvastak az Elfeledett balettcipők c. történetemből.
2016. június 16.-án döntöttem úgy, hogy megnyitom életem első történetes blogját. Ez mondhatni elég nagy lépés volt a kis életemben, ugyanis addig a pillanatig csupán a hozzám legközelebb állók olvashatták az irományaimat. Eleinte bizonytalan voltam a történetet és a blogolást illetően is, de ez az idő folyamán megváltozott, ezt főleg nektek, olvasóknak köszönhetem, akik részről-részre meggyőztek arról, hogy talán mégsem olyan rossz, amit csinálok, mint ahogy azt én magam gondolom. Azóta eltelt több, mint egy év, és ugyan rengeteg szünet volt egyes részek között, mégis sokan kitartottatok a történet mellet, és mindig visszatértetek.
Köszönet mind a 36 feliratkozónak, és azoknak is, akik akár egy üzenet, vagy egy hozzászólás erejéig visszajeleztetek nekem. Ez is segített abban, hogy folytassam.
Emellett szeretném így megköszönni azoknak, akik a barátaim közül is mellettem voltak, és biztattak, és sokan még most is ezt teszik. Nélkülük talán a történet nem zárult volna le, és valahol a levegőben lógna befejezetlenül.
Az Elfedett balettcipők ugyan lezárt, de Grace és Cameron története természetesen folytatódni fog. Pontos időpontot ugyan nem tudok, de mindenképp értesíteni foglak titeket, amint arra kerül sor, hogy ismét nyomot követhetitek a történetüket.
Röviden a történetről és a blogról:
- 109 271 szó, több mint 10 ezer sor
- 201 oldal
- 51 fejezet (prológussal+epilógussal együtt
- 36 követő
- csaknem 40 ezer oldalmegjelenítés
- rengeteg díj, amit ezúton is szeretnék megköszönni. Igaz nem volt lehetőségem mindet kitölteni, de rettentően sokat jelentett, hogy az én blogomra gondoltatok.

Végezetül tehát ez lett volna a blog hivatalos lezárása. Köszönöm a visszajelzéseket, és rettentően örülök, hogy ennyien izgultatok a szereplőimért. És akik elolvasták az utolsó részt, némi SPOILER: MÉG SEMMI SINCS VESZVE. Hamarosan (talán nem annyira hamarosan, de egyszer biztos) visszatérek. Addig is, akit érdekel, nézzen be a másik blogomra.

Olvassatok sokat!
Ölel titeket,
Lena T. Mittson