2016. január 28., csütörtök

30. fejezet / Grace



30.

„Régen meg akartam magyarázni a szeretetet, leírni sejtekkel és hormonokkal, de most visszagondolva (...) azt hiszem, a szeretetet nem magyarázhatja meg a vallás vagy a tudomány. Ésszel felfoghatatlan és így van jól. De tudom, hogy attól, hogy (...) szeretjük egymást, attól lesz értékes az élet. Ebben a pillanatban nem is akarok tudni mást.”
 - Dr. Csont c. film

Grace

 Ahogy teltek az órák, egyre kevésbé fájlaltam a lábamat, bár igaz nőtt rajta egy hatalmas dudor, viszont a fájdalom enyhülni látszott. A kanapén ücsörögtem, amikor nyílt a bejárati ajtó.
- Apa? Minden rendben?
- Nagy gond lenne, ha a hétvégét a szomszédban kellene töltened? – kérdezte aggódó arccal. A kérdése meglepett, de egyáltalán nem tudtam, mire is gondol. – Beszéltem Susannal, szívesen vendégül látnak, míg én Sacramentóban vagyok. Igazad volt, oda kell utaznom, hogy megtudjam, mi ez az egész. Tudom, hogy fordított esetben Doug is megtenné értem.
Elmosolyodtam, mert tudtam, hogy Apa előbb-utóbb elszánja magát az utazás mellett. De előtte meg akart róla győződni, hogy biztonságban leszek, míg ő odavan. – Nem, egyáltalán nem gond.
- Örülök, akkor én megyek, összecsomagolok.
- Lefoglaltad már a jegyet?
- Igen – bólintott mosolyogva.
- Tudtad, hogy belemegyek.
- Igen, kicsim, tudtam – felelt.
Fél órán belül útnak indítottam Apát, aki a lelkemre kötötte, hogy még sötétedés előtt menjek át a szomszédba. Grant majd a biztonság kedvéért ellenőrizni fogja az ajtókat, és ablakokat, de mindenre odafigyeltem, mielőtt Luckyval elhagytuk volna a házat. A kávézó miatt sem kellett aggódnom, mert Angiere lett bízva a zárás, és a hétvégi nyitva tartás is. Apa megbízott benne, én pedig nem kételkedtem a döntésében.
- Tényleg nálunk leszel a hétvégén? – kérdezte izgatottan Sarah.
- Igen – bólintottam mosolyogva.
- Anya azt mondta, hogy Cam szobájában fogsz aludni – csicseregte. Egy pillanatra elfelejtettem levegőt venni, és csaknem kicsúszott egy kérdés a számon. És ő is ott lesz? Biztos voltam benne, hogy neki találnak más alvóhelyet, de kételkedtem benne, hogy Cameron csak úgy lemond a kényelmes ágyáról. Legalábbis minden bizonnyal kényelmes. Szívem össze-vissza vert, ahogy tudatosult bennem, hogy Cam szobájában fogom tölteni az éjszakát, miközben ő kitudja hol lesz. Sarah máris kisajátította magának Luckyt, aki élvezettel tűrte a kislány kényeztetését. A konyhában próbáltam segédkezet nyújtani, amikor kinyílt a bejárati ajtó. Cameron ma délután be volt osztva a kávézóban, így talán neki még fogalma sincs arról, hogy éppen kitúrták a szobájából.
- Sziasztok, Anya, mi lesz a vacsi? – kérdezte, de a mondat végét elharapta, amikor megpillantott engem. Tehát fogalma sem volt róla, hogy gyakorlatilag a hétvégére hozzájuk költözöm.
- Édesem, Grace nálunk tölti a hétvégét, Willnek el kellett utaznia egy barátjához – Susan egyenesen a fiának intézte a szavait. Cameron reakcióját vártam, de egy szót sem szólt, viszont tekintete elárulta, hogy mit is gondol. Már éreztem is a vesztemet. – A szobádban fog aludni.
- Erre igazán semmi szükség – ellenkeztem. – Nekem jó lesz itt a kanapén is.
- Kizárt – felelték egyszerre. Megadóan sóhajtottam, mert tudtam, hogy ebben a vitában alul fogok maradni. Még arra is nehezen tudtam rávenni Susant, hogy vacsora után én mosogathassak.
- Nem, te egy vendég vagy a házban! Cameron majd mosogat!
- Akkor törölgetek – mosolyogtam, és rájöttek, hogy nem adom meg magam egy könnyen. Nem szeretnék felesleges teher lenni a nyakukon. A vacsora kétségtelenül jó hangulatban telt, Susan megosztott velem néhány történetet a fiáról. Cameron a legkevésbé sem díjazta ezt az ötletét. Kisgyerek módjára duzzogott az asztal másik oldalán, miközben én jókat derültem. Néha rajtakaptam, hogy engem néz, de ahogy találkozott a tekintetünk, ő azonnal el is fordult. A mosogatásnál igyekeztem kerülni az érintéseit, azonban néha akaratlanul is összeértek az ujjaink. Minden egyes alkalommal bizsergés száguldott végig az egész testemen, bőröm felforrósodott. Mély levegőket vettem, nehogy Cam is észrevegye különös viselkedésemet.
Egy cseppet meglepett, amikor önként felajánlotta, hogy körbevezet az emeleten. Gyors idegenvezetés után magamra hagyott a szobájában. Igyekeztem mindent jó alaposan megnézni, a szanaszét dobált holmikat, a könyveket az asztalon, a húgáról készült képet az éjjeliszekrényen. Mindent az eszembe akartam vésni, szinte ittam magamba a szoba látványát. Túlságosan is megérintett, hogy ilyen közel vagyok az életéhez, muszáj volt lehűtenem magam. Beálltam a zuhany alá, majd kényelmes rövidnadrágba és egy régi, kissé talán már kinyúlt pólóba bújtam. Susan nem sokkal később megjelent az ajtóban.
- Ha nem vagy még fáradt, csatlakozz hozzánk odalent! Kvízpénteket tartunk – nevetett.
- Micsodát?
- Kvízjátékokat nézünk a tv-ben, és megpróbáljuk kitalálni a megoldásokat. Jó móka lesz, biztos Cameron is örülne neki. - És ezzel meg is győzött. Bármennyire is bunkó módjára viselkedett velem Cameron, örömet akartam neki szerezni, és talán még jól is fogok mulatni. Mire leértünk már mindenki elfoglalta a helyét. – Grace is csatlakozik hozzánk!
- Remek – Sarah vidáman összecsapta a tenyerét. Lucky és ő a szőnyegen telepedtek le a kanapé előtt.
- Cameron, csússz odébb – utasította Susan a fiát. Mély levegőt vettem, mielőtt elhelyezkedtem volna, kissé talán kínosan éreztem magam, hogy lábam folyton Cameronéhoz ért, de idővel megszoktam. Az események teljesen elterelték a figyelmem. Nagyokat nevettem, miközben figyeltem, hogy Cameron próbálja legyőzni édesanyját egy játékban.
- Szép volt Susan!
- Te is ellenem vagy? – fordult felém Cam.
- Lány vagyok, így természetesen anyukád oldalán állok, össze kell tartanunk, nem igaz?
- De még mennyire – helyeselt Susan.
Cameron elmosolyodott, majd közelebb hajolt hozzám. – Örülök, hogy itt vagy – suttogta.

***
- Azt hiszem, itt az idő, hogy mindannyian lefeküdjünk – ásított Susan. Az idő szinte elrepült, észrevétlenül múlt el két óra. Apa felhívott, mielőtt a gép felszállt volna a gép. Meggyőztem róla, hogy abbahagyhatja az aggódást, koncentráljon Doug problémájára. Mielőtt Cameron szobájába mentem volna, a fürdőszoba felé vettem az irányt. A nem várt fejlemény akkor következett, amikor beléptem az szobaajtón.
- Cameron? Te mit keresel itt?
- Tudtommal ez még az én szobám – felelt ártatlan arccal. – És kényelmetlen a kanapé alváshoz. Fejlődő szervezet vagyok, szükségem van a pihenésre.
- Tehát szeretnéd az ágyad – mondtam. – Máris leköltözöm a nappaliba. – Igazság szerint talán még örültem is neki, hogy nem kell a szobájában éjszakáznom. Képtelenségnek tartottam, hogy le tudnám hunyni a szemem, amikor minden Cameron illatát árasztotta magából.
- Nem akarom, hogy lemenj – szólalt meg, de nem nézett rám.
- Eszemben sincs veled aludni! – csattantam fel hirtelen. A héten történtek ellenére sem lettem volna hajlandó egy ágyban aludni vele.
- Pedig nincs más választásod. Nem engedem, hogy a kanapén aludj! –Egy szemvillanás alatt kibújt a pólójából, és a szoba másik végébe hajította. Igyekeztem nem megbámulni a meztelen felsőtestét, de igencsak nagy fába vágtam a fejszémet. Szemeim csak úgy táncoltak ide-oda a testén. Cameron elterült az ágyon, lábait lustán nyújtóztatta ki, kezeit összekulcsolta a tarkóján. – Akkor jössz Cica, vagy sem?
- Tudod, az úriemberek ilyenkor átadnák a helyüket – mondtam.
- Mekkora szerencséd van, hogy egy bunkó pöcs vagyok. Ha úriembert akarsz, menj Adamhez! – felelt mogorván. – Ő biztosan a földön aludna, amilyen töketlen. Előtte meztelenül is táncolhatnál, akkor sem tenne semmit. Maximum betakargatna, hogy óvja a bájaidat.
- Hogy jön ide Adam?
- Hát ő az új kedvenced, nem igaz? – Ha nem utasított volna el, most azt hinném, hogy féltékeny. Dühösen karba fontam a kezem, és felvont szemöldökkel bámultam rá.
- Nem tudom, miről beszélsz – feleltem értetlenül. Azt akartam, hogy kimondja az igazságot.
- Mostanság nem az a fatökű szórakoztat, akinek valójában fogalma sincs arról, mit kéne tenni egy lánnyal?
- Bezzeg te tudnád, mit csinálj, nem igaz?
- Természetesen. – Magabiztos vigyorra húzódott a szája.
- Egoista paraszt!
- Bizonyítékot szeretnél? Dobd le a ruháid, és gyere ide! – És visszatért a régi Cameron. Nagyot sóhajtottam, mert odalent abban reménykedtem, hogy végre változni fog kettőnk között a helyzet, hát ezt rendesen benéztem.
- Kihagynám, ha lehet – mondtam, de hangom egészen elhalt. Óvatosan közelebb léptem az ágyhoz, de lábaim alig mozdultak. Ó édes istenem!
- Grace, most akkor jössz vagy sem?
- Nem – feleltem.
Cameron végignézett rajtam, szinte éreztem, ahogy pillantása fel-le siklik, majd felállt az ágyról, és felém indult. Egy lépést hátráltam, de hátam nekicsapódott a falnak, hiába próbáltam minél távolabb kerülni tőle. Cam olyan közel jött hozzám, hogy lélegzetvételét éreztem a bőrömön. Egy hajtincsemet az ujjai közé fogott, és játszani kezdett vele. Igazán leszokhatott volna erről.  – Fogalmad sincs, hány srác fantáziál arról, hogy…
- Kitalálom! – vágtam közbe. – Most jön az a rész, amikor azt mondod, hogy folyton én járok a fejedben, és álmatlan éjszakák kínoznak – gúnyolódtam.
- Hazudnék, ha azt mondanám, nem gondolok rád. Gyakran képzelem el, ahogy te és én kettesben – lassan végigsimított csupasz karomon – csinálunk ezt-azt.
Szemöldököm a homlokom közepéig szaladt. – Ezt-azt? – Bár ne kérdeztem volna meg!
- Például ilyeneket. – Két tenyerét megtámasztotta mellettem a falon, satuban tartva testemet, hogy még véletlenül se menekülhessek. Még el sem jutott az agyamig az utolsó mondata, de már éreztem az ajkát az enyémen. Behunytam a szemem, és küzdöttem ellene. Ajkaim azonban önálló életet éltek, és kinyíltak Cam nyelvének utat engedve. Éreztem, ahogy elmosolyodik, majd a nyelve átcsusszant a számba. Egy halk nyögés hagyta el a torkomat.  – És ilyeneket. – Ajka lassan elhagyta az enyémet, és apró csókokkal borította az arcomat. Bármennyire is szerettem volna ellenkezni, vagy bármit tenni ellene, még csak meg sem mozdultam, agyam teljesen leblokkolt. – Grace, mondj már valamit!
Úgy döntöttem, nem agyalok túl sokat a válaszon, kimondtam, ami először eszembe jutott. – Ne hagyd abba! – Meglepődve nézett rám, de aztán felcsillant a szeme. Alig észrevehetően meghajolt, hogy a karjába vehessen. A dereka köré fontam a lábaimat, miközben le sem vettem róla a szememet. Tekintetem végigsiklott izmos mellkasán, apró hegek díszítették a vállát, kíváncsi voltam rá, hol szerezte őket, de féltem attól, hogy olyat tudnék meg, amiről nem akarok tudomást szerezni. Karjaimat a nyaka köré kulcsoltam, és hagytam, hogy az ágyra üljön velem. Egyik keze becsúszott a pizsama felsőm alá, és lágyan simogatni kezdte a csupasz bőrömet. Bőröm azonnal lángra kapott, és egyre jobban követelőzött Cameron érintései után. Fészkelődni kezdtem az ölében, mire felmordult.  
- Bármennyire is szeretném, ez nem a megfelelő alkalom arra, hogy az enyém légy – morogta.
Kérdően pillantottam rá. Megijedtem, hogy csupán játszadozik velem. – Miért?
- Egyrészt mert az édesapád megkért rá, hogy ügyeljek rád, míg ő távol van, és nem szeretném azzal meghálálni, hogy lefektetlek. De nem csupán ez az oka, hanem hogy a nyolc éves húgom a szomszéd szobában alszik, a szüleim pedig egy emelettel lejjebb. Bár el kell ismernem, izgat a dolog, de tudom, hogy téged kínosan érintene. Viszont ez nem jelenti azt, hogy nem szórakozhatunk egy kicsit. – Ismét zsiványság költözött a szemébe, és ajkával lecsapott az enyémre. – De annyit megígérek, ha egyszer alkalmam nyílik rá, olyat teszek veled, amit sosem felejtesz el! – Megdöbbentem az ígéret hallatán, de nem adott időt, hogy bármit válaszolhassak. Egy röpke pillanat alatt a hátamra fektetett, ő pedig fölém magasodott. – Addig viszont kénytelen leszek beérni ennyivel. – Ismét megcsókolt, de ezúttal nem volt benne gyengédség. Talán ezzel szerette volna jelezni, mennyire akar engem, és feladta az ellenállást. Alig kaptam levegőt, nyelve birtokba vette a számat. Halkan felnyögtem. – Te tényleg megnehezíted az ember dolgát. Ha tovább nyögdécselsz, kénytelen leszek eleget tenni az ígéretemnek. – Lassú mozdulatokkal visszacsúsztatta a kezét a felsőm alá, és a melltartóm kapcsával kezdett babrálni. Figyelmeztetni akartam, hogy ahhoz először le kellene vennie a felsőm, de előrelátó volt. Egy mozdulattal áthúzta a fejemen vékony anyagot, és az ágy mellé hajította. – Nem lehet kényelmes ebben a cuccban aludni. – Pillantott a melltartómra. Tényleg nem volt az, de amikor felvettem, még nem gondoltam volna, hogy az este ilyen irányt vesz majd. Szentül hittem abban, hogy ellen tudok állni Cameronnak, de most már abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán szándékomban áll-e bárminek is ellenállni. Cam keze csigalassúsággal kúszott végig a melltartóm vékony anyagán, majd ujjai megállapodtak a kapcson. Hozzáértő mozdulatokkal kapcsolta ki, majd óvatosan húzta végig a karomon. Észrevettem, hogy közben vágyaival viaskodik.
Akart engem. Perzselő tekintettel mért végig. Nekem időbe telt, mire tudatosult bennem, hogy félig pucéran fekszem egy olyan srác ágyában, akiről magabiztosan állítottam, hogy gyűlölöm. A gondolatra azonnal elpirultam. – Grace, nincs miért szégyenkezned! Gyönyörű vagy! – Cameron felpattant, de mielőtt felocsúdhattam volna, ismét megéreztem a súlyát. – Emeld fel a kezed! – utasított. Bármennyire is utáltam, ha parancsolgatnak, engedelmeskedtem. Valami puha anyag ért a bőrömhöz, magamra pillantottam, Cam korábban viselt pólója volt az. Belebújtattam mindkét karomat a nálam kétszer nagyobb felsőbe. Egészen eddig a pillanatig nem is gondoltam volna, hogy van egy ilyen édes, törődő oldala is. Egyik kezemmel végigsimítottam a csupasz hátán, majd beletúrtam dús, fekete hajába. Egy halk morgás hagyta el a száját, valamit akart mondani, de mielőtt megszólalhatott volna, lehúztam magamhoz, és ezúttal én csókoltam meg őt, de váratlanul visszahúzódott.
- Sajnálom, Grace – suttogta. Te jó ég! Most jön az a rész, amikor azt mondja, hogy csak szórakozik velem, és továbbra is szeretné megtartani a távolságot köztünk. – Hazudtam magamnak, amikor azt mondtam, neked jobb lesz nélkülem. Szükségem van rád, Grace, és bármennyire is küzdöttem ez ellen, képtelen vagyok távol maradni tőled.
- Mire gondolsz? – kérdeztem meglepődve.
- Amit irántad érzek, egyszerűen megmagyarázhatatlan, és úgy tűnik, beijedtem, mert korábban senki iránt sem voltak ilyen érzéseim. Összezavarodtam, de azt hiszem, most már pontosan tudom, mit akarok.
- És mit?
- Téged – felelte, majd lassan lehajolt hozzám, és megcsókolt. – És te mit akarsz?
- Ez nem elég nyilvánvaló? – néztem kérdően.
- Nem, kérlek, emlékeztess – vigyorgott. Ujjaimmal végigszántottam a hajában, felemelkedtem, mellkasunk összeért, ajkam súrolta az övét.
- Téged akarlak, Cameron Brown, és ez sosem volt kérdés – vallottam be.
- Pontosan ezt szerettem volna hallani. – Egy féloldalas mosolyra húzódott a szája. Ebben a pillanatban fogalmam sem volt arról, mit hoz a holnap, hogy fog alakulni ez kettőnk között, vagy egyáltalán képesek leszünk-e rá, hogy együtt végigcsináljuk, ami vár ránk, de én reménykedtem. 

15 megjegyzés:

  1. Szia! Imádtam ezt a részt! Ahogyan a többit is! :) Cameron végre volt olyan tökös és bevallotta az érzelmeit :D Már régóta vártam erre a részre! Nagyon jó lett ;) Gyorsan hozd a kövi részt! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sejtettem, hogy ez lesz a nagy várva várt rész. :) Örülök, hogy tetszett.

      Törlés
  2. Jesszumpepi! Végre, végre, végre! :D Nagyon jó rész lett :)

    VálaszTörlés
  3. Ohw!!!! *.* Navegrr mar itt volt az ideje !!! :D Olyan cukik !!! Nagyon jo lett ez a resz is ... siess a kovivel puszi Tori ❤❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igyekezni fogok a következő résszel, már csak apróbb javításokra szorul, de ezúttal ismét pénteken érkezik majd. :)

      Törlés
  4. Uuuuuuuuuu... *.* Mondtam mar hogy imadlak draga Lana?? Vegre a 30. reszben megtortenik az a csoda amire mar az elso resz ota vartam. :3
    Kivancsi leszek mi lesz ebbol. Remelem most mar tenyleg osszejonnek. :)

    Olel: Maya :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök hogy ismét elnyerte a tetszésedet, de a te esetedben ez nem volt kérdés :P Tudtam, hogy tetszeni fog.
      Hát még tartogatok meglepetéseket, fordulatokat, de a végén talán minden jól alakul. :)
      Puszi: Lena

      Törlés
  5. Uh bocsi az elirasert. Neha megtrefal a telefonom billentyuzete. :D Lena akart lenni de ugy nez ki a telefonomnak Lana vagy. :D

    VálaszTörlés
  6. Ciaaaaaaaa itt vagyok!!!! Waaaaaa teljesult minden vagyam es boldogan fogok meghalniiii 😘😘😘❤❤ nagyon sajnalom hogy tegnap nem irtam,sajna nem voltam elerheto....nagyon banom hogy kihagytam....fu...hat...iszonyat jo resz volt. Komolyan..istenem es vegre bevallotta Cameron hogy szereti ot....ismet egy .nagyon
    jo reszt irtal nekunk. Minden sora miatt vigyorognom kellett...Nagyon varom mar a kivetkezo reszt...falnam a betuket....Legnagyobb rajongod puszil es ha meg kellene velemeny vagy kritika akkor tolem nem kell kicsikarni,jon az magatol . 💝❤❤❤❤❤❤❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tartogatok még ilyen részeket, rengeteg mosolyt szeretnék az olvasóim arcára csalni még a történet folyamán. :)
      Köszönöm, hogy minden részhez írsz, és továbbra is számítok a véleményedre.

      Törlés
    2. Hát persze!!! Jelizz hogy mikor varhato az uj resz es en leszek az elso aki elolvassa. Ne aggodj engem minden resznel megmosolyogtatsz ❤❤❤

      Törlés
  7. Mindenképp pénteken fogok érkezni az új résszel ;)

    VálaszTörlés
  8. Kedves Lena!
    Nagyon tetszik a történeted es már alig várom, hogy olvashassam a következő részt!

    Szép napot mára
    Szia
    BezTina

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, és tényleg nagyon örülök ennek. :)
      Pénteken érkezik a következő rész, ezúttal ismét Cameron szemszögét láthatjátok. :)

      Törlés

layout by Milky Way