3. fejezet/ Cameron

Sziasztok!
Kéthetes távollét után ismét itt vagyok, és hoztam nektek új részt, ami ezúttal talán kicsit rövidebb lett az előzőknél, de ebből kifolyólag a héten még érkezni fog egy. Jó szórakozást az olvasáshoz.

Cameron

Sosem hittem volna, hogy pont Grace fog a védelmemre kelni a nővel szemben. Gyökér módjára viselkedtem vele, amióta csak együtt dolgoztunk, hogy távol tarthassam magamtól, de minden erőfeszítésem ellenére is egyre inkább vonzódni kezdtem hozzá. Gyakran figyeltem, miközben dolgozik. Többször álmodtam vele, mint szerettem volna. Igaz, folyton gúnyolódom vele, de nem csupán azért, mert nem akarom közel tudni magamhoz, hanem mert imádom, amikor dühös. Sosem láttam még lányt, akit ennyire ki lehetne hozni a sodrából néhány szóval. Olyan édes, amikor dühében már toporzékol, és azt keresi, mit vághat hozzám. Egyszer meg is tette, hozzám vágta a festékes ecsetet. Csupa sárga trutyi lettem, de még ez sem tántorított el attól, hogy folytassam a csipkelődést.

A kínos az, hogy az ő társaságában gyorsan elkalandoznak az ember gondolatai, leginkább az enyémek. Grace már majdnem befejezte a mosdó festését, amikor ismét belé kötöttem.

- Kihagytál egy kis részt. – mutattam.

- Szerinted én nem látom? – förmedt rám.

- Jól van, ne harapd le a fejem! – védekezően emeltem fel a kezem. – Csak mondtam.

- Te mindent csak úgy mondasz. – dünnyögött. – Egyáltalán nem érdekel a véleményed!

- Ó tényleg? Na, ne mond!

- Magasról tojok arra, mit gondolsz. – Nem nézett rám, így észre sem vette, hogy mögé állok. Olyan közel voltam hozzá, hogy tisztán éreztem a bőréből áradó hőt, hajának gyümölcsös illata felébresztette az érzékeimet. Testem próbálta a tudtomra adni, hogy továbbra is akarom Gracet, de nagyon. Hirtelen megfordult, de hátrahőkölt, ahogy tudatosult benne, milyen közel állunk egymáshoz. Ki híján nekidőlt a frissen festett, még száradó falnak, de megragadtam a derekát, és előrébb húztam. Lélegzetvétele csiklandozta a bőrömet. – Mit csinálsz?

- Megmentem a falat az újrafestéstől.  – A derekát szorítottam, és el sem tudom mondani, mennyire jó érzés volt, ennyire közel tudni magamhoz. Tekintetem az ajkára siklott, majd a szemébe néztem. Egy pillanatra megengedtem magamnak, hogy a gondolataim új irányt vegyenek, és egészen más útra terelődjenek.

Grace kétszer a mellkasomra ütött, hogy megpróbáljon kiszabadulni a szorításomból, de nem engedtem. A szabad kezemet lassú mozdulatokkal becsúsztattam a pólója szegélye alá, és simogatni kezdtem a csupasz bőrét.

- Cam, mit csinálsz? – kérdezte döbbenten. Válasz helyett lehajoltam hozzá. Hosszú pillanatokig még a szemébe bámultam, majd megcsókoltam. Tenyere nekem feszült, el akart tolni magától, de még erősebben szorítottam magamhoz. Alig pár pillanat múlva éreztem, hogy már nem kapálózik, hanem elengedi magát. Testével az enyémhez simult, egyik kezével beletúrt a hajamba. Ujjai lassú mozdulatokkal szántottak végig sűrű, fekete fürtjeim között. Ajkai szétnyíltak, nyelvem átnyomult a szájába, hogy birtokba vehesse. Grace halkan nyögdécselt, miközben kezem tovább kalandozott a selymes bőrén. Nem érdekelt tovább sem a fal, sem az, hogy csupa festék lesz mindenünk. Az ölembe kaptam Gracet, lábait a derekam köré fonta. A falhoz szorítottam, ajkam lassan elhagyta a száját, és a nyakára tévedt. Bőrének minden egyes centiméterét meg akartam ízlelni.

- Cam! – kiáltás hangja térített vissza a földre. – Cam, engedj már el! – Grace vadul vergődve próbált kiszabadulni a karjaim közül. Szívem olyan hevesen dobogott. – Cam! – Nagyon lassú mozdulatokkal engedtem a szorításomból. Grace az első gyengeségemet kihasználva elugrott mellőlem. – Hagyj békén!

Ó hogy a fene vinné el! Mérgemben felrúgtam az üres festékes vödröket. Tudom, hogy én ráztam le Gracet, de fogalmam sem volt arról, milyen hatással lesz rám. El kell felejtenem őt, nem gondolhatok folyton rá, illetve az sem egészséges, hogy napi szinten elképzelem, ahogy dugunk. Friss levegőre volt szükségem, és valami jó kis figyelemelterelésre. Csak egy megoldás volt. Bepötyögtem egy üzenetet a telefonomba.

Este 5-kor nálunk, ne késs! Percek múlva jött a válasz, Oké. Ma este szabad volt a kecó, mert anyáék valami béna gyerekfilmre vitték Saraht. Volt még néhány szabad órám, miután Mr. Wright az utamra bocsátott. Szinte úgy rohantam haza. Már messziről láttam a verandán várakozó lányt. Hosszú fekete haján megcsillant a lemenő Nap fénye. Gyönyörű volt, akárcsak Grace. Nem! Nem gondolhatsz most rá! Azért hívtad fel Hazelt, hogy elfelejtsd! Meg sem vártam, hogy köszönjön, vagy egyáltalán megszólaljon, azonnal rávetettem magam. Néhány hónapig jártunk, de kapcsoltunk leginkább dugásból állt, nem volt az a tipikus szerelmespár. Inkább csak jól éreztük magunkat együtt. Nem állt szándékomban tartós kapcsolatot kezdeményezni sem vele, sem mással. Ami azt illeti talán egy személynek önként és dalolva igent mondanék bármire… Már megint! A picsába!

- Bébi, már hiányoztál. Az utóbbi hetekben nem hívtál. – suttogta két csók között.

- Sok dolgom volt. – Ajkamat az övére tapasztottam, miközben felfelé araszoltunk a lépcsőn. Egészen eddig a pillanatig eszemben sem jutott felhívni, viszont most szükséghelyzet állt elő. El kellett felejtenem a szomszéd lányt. A szobámba érve nem haboztam, néhány gyors mozdulattal megszabadítottam Hazelt a felsőjétől. Válaszul az ágyra lökött. Kibújtam a pólómból, és a szoba másik végébe hajítottam. Elégedett vigyorral az arcomon hátradőltem, és hagytam, hogy rám másszon. Puha ajkai megérintették a bőrömet, behunytam a szemem, és próbáltam kiélvezni pillanatot. Nyelve már az alhasamnál járt, amikor elkövettem azt a hibát, amit csak egy első osztályú balek követhet el. A nevét kezdtem el suttogni, csak egy kis probléma volt, nem Hazel nevét mondtam.

- Grace? – Hazel felegyenesedett, és kérdően meredt rám.

- Mi?

- Azt mondtad, Grace…

- Basszus! – morogtam. Nem is tudom, kit akartam áltatni azzal, hogy áthívom Hazelt. Egy szex nem fogja elfeledtetni velem a lányt, akibe talán tényleg belezúgtam, viszont ezt még magamnak sem akartam beismerni, nemhogy másnak. – Azt hiszem, nem kellett volna idehívnom téged.

- Tudod, hogy mindig a rendelkezésedre állok. – Lemászott rólam, és felvette a pólóját. – Viszont ha egy másik lányra gondolsz, miközben engem dugsz, az sokat elárul rólad.

- Ne haragudj! – Nem szerettem bocsánatot kérni, azt sem tudom, miért tettem meg.

- Semmi baj. – legyintett. – Megértem. Amúgy is alakulóban van valami egy sráccal a suliból.

- Akkor miért mondtál igent?

Vállat vont. - Amolyan búcsú szex lett volna, és már egy ideje nem feküdtem le senkivel.

- Az új pasi nem ígéretes?

- Lassan szeretnék haladni. Normális kapcsolatra vágyom, talán épp ezért suttogtad te is annak a lánynak a nevét.

- Baromság! – mérgemben kutatni kezdtem a pólóm után, mert nem akartam igazat adni neki.

- Hárítasz! Mindig ezt csinálod, ha nem akarsz válaszolni a kérdéseimre. – nevetett. – Túl jól ismerlek, Cameron. Belezúgtál ebbe a rejtélyes lányba.

- Nem zúgtam bele senkibe!

- Akkor nem gond, ha megkérdezem a húgodat, ki az a Grace, ugye? – Dühösen fújtatni kezdtem, mire ismét elnevetett magát. - Majd beszélünk. – Egy óvatos puszit nyomott az arcomra, majd magamra hagyott.

Az elterelésem hivatalosan is kudarcba fulladt. Megpróbáltam, amolyan „most ugrik a majom a vízbe” stílusban, de úgy tűnik, a kis rohadék nem tud úszni. Egy átkozott majomra bíztam magam, és jól meg is szívtam.